A baleset oka átgondolatlan tervezés

Tisztelt uram!

A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal (A baleset oka: átgondolatlan tervezés) kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére az alábbi - remélem kielégítő - leírást áll módomban közölni:

Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam hogy valamennyi (utólag lemérve mintegy 110 kilogramm) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, a téglákat nem fogom kis részletekben, kézben lehordani, hanem az épület oldalára szerelt, teherszállításra szolgáló csigával eresztem le. A csigakötelet a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre és a kötél végén lévő ládát megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet, és erősen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kilogrammnyi téglát. A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 83 kg. Meglepetésemben - amit az okozott, hogy hirtelen felemelkedtem a földről - elveszítettem a józan ítélőképességemet és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén. Körülbelül a harmadik emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata koponyatörésemnek, a kisebb zúzódásoknak és a törött kulcscsontomnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam. Alig lassulva folytattam emelkedésemet egészen addig, amíg jobb kezem két ujja két ízület mélységben megakadt a második bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és fájdalmaim ellenére is erősen tartottam a kötelet Körülbelül ezzel egy időben a téglákkal megrakott láda a földre csapódott, és az ütődés erejétől letörött az alja. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától, a láda mindössze 24 kilogrammot nyomott. Hagy emlékeztessem ismét a testsúlyomra. Ahogy azt bizonyára elképzeli, gyorsan esni kezdtem az épület fala mentén. Körülbelül félúton találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és jó néhány hiányzó fogam. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való ütközés annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze könnyebb gerinc és medencecsont sérüléseket szenvedtem. Azonban látva a himbálózó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan ítélőképességemet, és elengedtem a kötelet